Legjobb pénzügyi megoldások



Webáruház

MENÜ
Bemutatkozás
Mire jó a pézügyi tanácsadó ?
Tevékenység-Online játék
Öngondoskodás
Magyar mentalitás...
A spórolás a fejben dől el
Nyugdíj
***Ajánlatkérés***
Nyugdíj pillérek
Valóság! Milliók nyomorban?
Mibe kerül egy gyermek?
Születéstől az Egyetemig...
Örökölni, Illetékek nélkül?
Sajtófigyelő
Mi is az Unit-Linked
Casinó-e a tőzsde?
Befektetés
Jó tanács! Befektetőknek
Partnerintézmények
Magánszemélyeknek
Vállalkozóknak Cégeknek
Adóoptimalizálás
Profit kivétele-hogyan?
Itt az idő tőzsdézni!!
Legfrissebb hírek
Tényleg itt a világvége?
Interjú
Állás-Karrier
Kapcsolat,Elérhetőség
Fórum
Galéria











Történeti áttekintés, avagy a lustaság mint a fejlődés motorja

Amikor Thomas Malthus 1798-ban publikálta a populációról szóló esszéjét az. emberiség létszáma egy milliárd fő körül volt. A Föld népessége az ezt következő száz évben több mint 50 százalékkal nőtt. Majd a következő száz évben megnégyszereződött, s ma több mint 6 milliárd. Malthust aggasztotta a túlnépesedés veszélye. Úgy látta, hogy míg a népesség mértani haladvány szerint, addig a megélhetéshez szükséges források csak számtani haladvány szerint növekednek. A népesség feleslegét, amit az ember lustasága és szexuális ösztönei teremtenek, Isten járványokkal és a háborúkkal pusztítja el.

Paradox módon éppen "lustaságunk" motiválta azt, hogy egyre több technikai eszközt használjunk, azaz egyre produktívabbak legyünk. A lustaság ugyanis meglepően nagy hajtóerő, a kreativitás mozgatórugója, a haladás hajtóereje,. Kiderült, hogy a produktivitás legalább olyan eredményesen szabályozza a populációt, mint a járványok és háborúk.

Az emberiség összlétszáma évente átlagosan 1,2 százalékkal nő. A legnagyobb mértékben - 2,19 százalékkal - 1962-ben növekedett, és azóta a növekedés mértéke majdnem folyamatosan csökken. A demográfiai modellek szerint a Föld népessége 2050 körül 9-11 milliárdos szinten stabilizálódik majd. Ha nem üt be természeti katasztrófa, ez a népesség már a mai technológiai tudásunkkal is eltartható.

A gond csak az, hogy a népesség növekedésének mértéke a Föld különböző régióiban nagyon eltérő. A fejlett régiókban - elsősorban Európában, Észak Amerikában és Japánban - kb. 1,2 milliárd ember lakik, és a itt a népesség csak bevándorlás útján nő, természetes úton nem, inkább csökken. A fejlődő világ 4,9 milliárdos népessége évente átlagosan 1,8 százalékkal növekszik, bár a különbségek ezen belül is nagyok.

A modern kor nagy demográfiai változásai valamikor a XVIII. század végén kezdődtek Európában. Gyarapodtak az ismeretek a járványokról, az emberek táplálkozás megjavult, s így a halálozási arányok csökkentek. Ezt a csökkenést a születési ráták csak késéssel követték; a népesség nőni kezdett. Idővel beállt az egyensúly a születések és halálozások számában.

Nézzük ezt meg egy statisztikai eszköz, a korfa segítségével szemléletesen. A korfa alakja alapján demográfiai típusok különböztethetők meg:

növekvő népesség korfája: széles alapú, fölfelé gyorsan keskenyedő korfa, a fiatal korcsoportok magas (a gyermekkorúak 40-50%), az idősebbek alacsony (2-4%) aránya jellemzi. A legszegényebb, mezőgazdasági jellegű országokra jellemző, ahol magas a születési és a halálozási arány is és alacsony a várható élettartam (pl: India, Kína, számos afrikai ország).
stagnáló népesség korfája: méhkas alakú, a fiatalok (gyermekkorúak: 20-25%) és a középkorúak aránya magas és közel azonos, csak az idősebb korosztályoknál (10-15%) keskenyedik el a korfa. Egyenletesen nő a népesség száma és várható élettartama (pl. USA, Ausztrália).
fogyó népesség korfája: keskeny alapú, fölfelé kissé szélesedő korfa, a fiatalok aránya csökken (gyermekkorúak: 15-20%), a várható élettartam hosszú, az idősek aránya nő (15-20%), eléri, majd meghaladja a fiatalok arányát. Gyorsan öregedik a népesség, a létszám stabilizálódik, majd csökken (pl. Svájc, Dánia, Németország, Olaszország, Magyarország). 
 
  
 
 
És most térjünk rá a mai magyar – különféle pillérekkel todozott-fodozott - nyugdíjrendszer bemutatására.

A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer pillérei


Már maga az elnevezés is, amit egyébként az építészetből kölcsönöztek arra utal, hogy valami ingatag dologról van szó, amit meg kell támasztani. Minél több támasz szükséges hozzá, annál nkább ingó-bingó ügyről van szó. Nézzük csak hány is van belőle? A szakirodalomban többféle csoportosítást találtam. Ezek közül a számomra leglogikusabb választottam, amit egy szokatlan elemmel, az elfelejtett generációval, amelynek személy szerint én is tagja vagyok önhatalmúlag egészítettem ki.

Az általam használt csoportosítás az alábbi:

• az első két elem a kötelező pénztárak (állami, vagy magán),
• a harmadik az őnfinanszirozás eszköztára, (önkéntes pénztárak, NYESZ, egyéb önálló befektetések)
• a negyedik a foglalkoztatói nyugdíj, és
• az ötödik az elfelejtett generáció.

Vegyük őket sorra! 
Első pilléraz állami nyugdíj
Az első pillér az állami nyugdíjakat foglalja magába, ami a bismarcki felosztó-kirovó alapon működik, és mindenkinek kötelező fizetnie, aki munkát vállal. Az állam a beszedett járulékokból öregségi nyugdíjat fizet a jelenlegi nyugdíjasoknak. De emellett ebből a pénzből fizeti a rokkantsági nyugdíjat, az árvaellátást, az özvegyi nyugdíjat, stb.

A jelenlegi hazai nyugdíjrendszer 1951-ben született meg, amikor is a második világháború után a fedezeti tartalékok megsemmisülése miatt folytathatatlan volt a korábbi nyugdíjrendszer. A felosztó kirovó rendszert a korábbi jogosultságok elismerésével hozták létre, és fokozatosan, a hetvenes évekre érett be, vagyis ekkorra vált a népesség egésze (saját vagy hozzátartozói jogon) érvényes nyugdíjígérvénnyel rendelkező biztosítottá – ehhez az 1975. évi II. törvény egységesítő és kiterjesztő rendelkezései is hozzájárultak.

A legújabb magyar nyugdíjrendszert az 1997. évi reformok vezették be 1998. január 1-jétől, azonban a rendszer beindulási ideje 15 év, 2013-ig a nyugdíjjáradékok döntő többségét még kizárólag a korábbi felosztó-kirovó rendszerben fogják indítani. A reform két t új pillért is bevezetett, amelyek mellett további fontos változtatásokat is tartalmazott ilyen például a nyugdíjjövedelmek adókötelessége 2013-tól.

Mitől is inog ez a pillér?

Gondoljunk csak vissza a bevezetőben felrajzolt magyar korfára. A Ratkó gyerekek 1950-56 között születettek, így 62 évesek, azaz nyugdíjjogosultak 2012-2018 között lesznek. Egyes becslések szerint lesznek olyan évek, amikor egyidejűleg az átlagos nyugdíjba vonulók kétszerese 35O-4OO ezer ember fog nyugdíjba menni. Ez annyira felborítja az aktív és passzív népesség arányát, hogy a legkritikusabb években mindössze 1,8 millió produktív szférában dolgozó munkavállaló fog szemben állni a nyugdíjasokkal, az eltartottakkal, a minimálbéren bejelentett jelentéktelen járulékot fizetőkkel, a munkanélküliekkel és az improduktív költségvetési szférában dolgozókkal, akik összlétszáma közel 8 millió fő.

Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez az időszak pont egybe fog esni a magánnyugdíj pénztárak beindulásával szükségszerűen bekövetkező természetes deficittel, amikor is egy olyan kasszából kell a megnövekedett létszámú nyugdíjasok ellátmányát kifizetni, amelynek a bevételéből hiányzik a magán nyugdíjpénztári tagok 8 %-os hozzájárulása.

Úgy számolják, hogy a nyugdíjkassza hiánya várhatóan 5OO milliárd Ft körül lesz évente.  
Második pillér – magán nyugdíjpénztárak
A felosztó-kirovó rendszer egyre növekedő terhei miatt hozták létre a magánnyugdíjak rendszerét. Minden első munkavállalónak valamely magán-nyugdíjrendszer tagjává kell válnia, az általa választott nyugdíjalapba történő belépéssel. Nincs meghatározva, hogy melyik nyugdíjalapot kell választani, de egybe kötelező a belépés.
A korábban munkaviszonnyal rendelkezők pedig választhattak, hogy melyik rendszerbe szeretnének befizetni. Több lehetőségük is volt, az első, hogy maradtak csak a felosztó-kirovó rendszer tagjai. A második pedig, hogy mind a korábbi, mind az új magán nyugdíj rendszerbe is fizetnek. A munkavállalók mintegy 50 százaléka használta ki ezt a lehetőséget.

2006-ban 2,6 millióan voltak ilyen nyugdíjalapnak a tagjai. A törvényes nyugdíjkorhatár elérése után járadékként fizetik ki a befizetett összeget, hozzáadva a hozamot, és levonva a költségeket, a nyugdíjalapok. A nyugdíjkorhatár elérése előtt (2009-től 62 év a tervek szerint) nincs lehetőség arra, hogy a befizetett összeget visszakapja az illető.
Azoknál, akik 15 évnél kevesebb ideje fizetik a megfelelő összeget, a nyugdíjalapok egy összegben fizetik ki az eddig befizetett pénz. A 20 éve fizetőknél viszont járadék formájában, havi részletekben fizetik ki a neki járó összeget.

Ennél a rendszernél már nincs lehetőség rokkantsági nyugdíj kifizetésre, így próbálja az állam korlátozni a jogtalanul rokkantságot igazoló emberek próbálkozásait.

A magán nyugdíjpénztárak azonban ugyanúgy a jövedelemeltitkolás problémáitól terheltek, mint az első pillér, hiszen aki a ténylegesen élvezett jövedelménél jóval kisebbet vall be, annak a 8 százalékos járuléka is kisebb lesz.

A választható portfólió január 1-jétől esedékes bevezetése ugyan lökést adhat ennek a szektornak, de alapproblémáját nem oldja meg. Amíg 2006-ig a pénztárak többnyire valamivel az inflációs szint felett teljesítettek, addig 2007-ben 2 kivételtől eltekintve (Axa, Prémium) nem tudták túlteljesíteni a 7,4 %-os pénzromlás ütemét. Megalakulásuk óta először a magán nyugdíjpénztárak túlnyomó többsége negatív reálhozamot produkált.

Amíg az első két pillér valamelyikét választani kötelező, addig a további pillérek az egyén választására vannak bízva és az öngondoskodás, önfinanszírozás eszközrendszerébe tartoznak.
Mivel az első két rendszer még mindig nem volt elegendő arra, hogy az egyre növekvő számú nyugdíjast az állam hatalmas veszteségek nélkül el tudja tartani, ezért bevezettek egy harmadik rendszert is, ami már az önfinanszírozást próbálja támogatni, és önkéntes alapon működik. Ide tartonak az önkéntes nyugdijpénztárak, a nyugdíj előtakarékossági számlák, és minden egyéb önkéntes alapon történő nyugdíj célú megtakaritás.  
Harmadik pillér –Önfinanszirozás


a) önkéntes nyugdíjpénztár

A kötelező járulékon kívül mindenki további összeget fizethet valamely önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba. 2006-ban 1,3 millió tagja volt ennek a rendszernek.
A tagdíjak állami támogatást élveznek, ami a személyi jövedelemadóból érvényesíthető, ennek mértéke 30% maximum évi 100.000 Ft-ot (a 2020. előtt nyugdíjba vonulók számára maximum évi 130.000 Ft) Amennyiben több, eltérő típusú önkéntes pénztárba (pl. önkéntes nyugdíjpénztár és önkéntes egészségpénztár) fizet be, akkor a visszaigényelhető adóösszege a két pénztárból együttesen maximum 120.000 Ft lehet. A nyugdíjpénztári állami támogatás nincs jövedelemkorláthoz kötve.

Az önkéntes nyugdíjpénztárakban tartott megtakarítás adómentes.

Abban az esetben viszont, ha 10 év után a nyugdíjkorhatár elérése előtt kéri vissza a pénzt a befizető, azt le kell adózni. Ma közel 70 ilyen nyugdíjpénztár működik, ezen belül is 15 társasághoz tartozik a tagok 80 százaléka. Ennek a szegmensnek a növekedése erősen függ a munkavállalók jövedelmének alakulásától.

A harmadik pillér, vagyis az önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás nagy gondja az, hogy túlságosan alacsonyak a befizetések: csupán 5-6 ezer forint havonta az átlagos takarékoskodó esetében. Ugyanakkor, bár kicsit jobbak, mint a magán pénztárak esetében, de valójában alacsonyak a reálhozamok. Ezen az állami támogatás sem segít, hisz az csak az újonnan befizetett összegre vonatkozik, nem a teljes tőkére.

Ezért ezt a formát nyugdíjba menés előtt 5-10 évvelérdemes elkezdeni. Korábban inkább egyéb, nagyobb hozamú befektetést célszerű bevállalni, ha van rá anyagi lehetőség.

b) Nyugdíj előtakarékossági számla (NYESZ)

Magyarország 2006-ban vezette be a nyugdíj előtakarékossági számlák rendszerét. Ezeket az önkéntes nyugdíjszámlákat bankok illetve tőzsdeügynökök működtetik. Az ezekre a számlákra befizetett összegeket befektetik, ami mind a piacnak, mind a befizetőnek előnyös lehet, ennek ellenére a várt ügyfelek töredéke, összesen közel 20 ezer ember.

A NYESZ főbb jellemzői:

• egyéni befektetés kezelés.
• Hosszú távú, államilag támogatott megtakarítási forma.
• Az egyén befizetései után 30 százalék, maximum 100 000 forint adókedvezményt kap. A nyugdíjkorhatárt 2020 előtt elérők számára az adókedvezmény összege maximum 130 ezer forint.
• Az előtakarékossági számlát érintő állami támogatás önálló, nem kerül összevonásra más önkéntes megtakarítás kedvezményével.
• A befektetések hozama árfolyamnyereség, és kamatadó mentes.
• Minden befizetést követő első tranzakció a befizetett összeg erejéig díjmentes.
• A számlán lévő megtakarítás örökölhető.

Mibe fektethető a nyugdíj-előtakarékossági számlára kerülő pénz?

1. Magyarországon, illetőleg az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamában kibocsátott befektetési jegybe.
2. Magyarországi, illetőleg az EGT más tagállamának szabályozott piacára bevezetett értékpapírba (pl. részvény).
3. A Magyar Állam, illetőleg az EGT más tagállama által kibocsátott állampapírba.
4. Pénzpiaci eszközbe.

Nyugdíjszolgáltatás akkor nyújtható a nyugdíj-előtakarékossági számláról, ha a tulajdonos a jogszabályok alapján jogosult nyugdíjra és a számla felmondására a számlanyitás adóévét követő harmadik adóévben vagy azt követően kerül sor.

Nyugdíj-előtakarékossági számlát az erre jogosult bankoknál és befektetési szolgáltató társaságoknál lehet nyitni.
Mivel ez a számla csak nyugdíjcélra használható, szerződést kötni, csakúgy mint az önkéntes pénztáraknál maximum 5-1O évvel a nyugdíjba vonulás tervezett ideje előtt érdemes.

Ez a konstrukció azonban csak a pénzügyi profiknak való, mivel itt sem tanácsot, sem befektetési tájékoztatást nem kapnak az ügyfelek. Igaz, emiatt a számlavezetési díj is alacsony, ám az alapkezelői díjakról ez már nem mondható el. A NYESZ a tőzsdének hasznos, de a várható nyugdíjas tömeg ellátásának gondját nem oldja meg – már csak azért sem, mert mindössze húszezer embernek van ilyen számlája.

c) öngondoskodás jegyében kötött üzleti alapú élet- és nyugdíjbiztosítás

Ez az a megtakarítási forma, amelyek között már lehet találni olyanokat, amelyek tőkejövedelem képzésre is alkalmasak, így az egyén számára kapaszkodót nyújthatnak ahhoz a természetes törekvéséhez, hogy függetleníteni tudja magát a nyugdíj intézményétől. Nem számit, hogy emelnek, nem emelnek, lesz 13. vagy sem, ha egyéb forrásból az egzisztencia megoldott.

Ilyen független jövedelem képzésre a részvény alapokat is tartalmazó unit-linked, befektetési egységhez kötött biztosítások a legalkalmasabbak. Ha ezeket jól menedzselik, hosszú idő átlagában minden egyéb lehetőséget meghaladó (betét, kötvény, állampapír, ingatlan stb.) hozamot eredményeznek. Nem szabad azonban őket összekeverni a vegyes típusú biztosításokkal, amelyek komoly biztosítási költségeket tartalmazva jóval kisebb haszonnal kecsegtetnek.

A unit-linked biztosítások ugyanis minimális biztosítási elemet tartalmaznak, (így a díjuk is elenyésző) épp csak annyira biztosítások hogy a PSZÁF-pecsétet kiérdemelve alkalmasak legyenek a biztosításból fakadó adó- és egyéb jogi előnyök (kamatadó mentesség, árfolyamnyereség adó mentesség, szja visszaigénylés, per- és illetékmentesség, a törvényes öröklési rendet figyelmen kívül hagyó, attól eltérő öröklési lehetőség stb.) í/b>igénybe vételére.

Az önfinanszírozási lehetőségek közül ez a forma a leginkább alkalmas arra, hogy a munkába lépés első pillanatától kezdve, kevésbé profi befektetők számára is reális lehetőséget nyújtson a pénzügyi önállóság minél rövidebb idő alatt történő megteremtéséhez, azaz nemcsak a nyugdíj, hanem már jóval fiatalabb korban, az egyéb jelentősebb életcélok eléréséhez is hozzásegít.
Negyedik pillér
– a foglalkoztatói nyugdíj


2008. január 1-től bővülnek az önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási lehetőségek. A foglalkoztató is hozzátehet munkavállalója leendő nyugdíjához, ha szerződést köt valamelyik nyugdíjszolgáltatóval.
Az Európai Unió régi tagállamaiban a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények a nyugdíjrendszer II. pilléreként működnek és fontos szerepet játszanak a nyugdíjcélú megtakarítások között. A már kialakult hazai nyugdíjrendszerbe új pillérként lép be a foglalkoztatói nyugdíj.
Ezzel olyan önkéntes nyugdíjcélú megtakarítási forma teremtődik meg, melynek középpontjában a foglalkoztatói kötelezettségvállalás áll.
Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény részvénytársasági formában működhet majd. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményt alapíthat a foglalkoztató, valamint bank, biztosító részvénytársaság és befektetési társaság. A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények mindegyike a vele szerződő foglalkoztatóknak is kínálhat nyugdíjkonstrukciókat. A nyugdíjszolgáltatók a PSZÁF felügyelet alatt állnak majd.

A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményhez bármely foglalkoztató csatlakozhat, hogy munkavállalóinak foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciót biztosítson. A csatlakozás a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmény és foglalkoztató között megkötött szerződéssel jön létre.

Munkavállalói tagság
Tag az lehet, aki az alapító vagy a csatlakozó foglalkoztatóval munkaviszonyban áll és a munkaszerződése tartalmazza a foglalkoztató kötelezettségvállalását a hozzájárulás megfizetésére. A tagsági jogviszony a munkaszerződés megkötésével, illetve módosításával jön létre. A munkaszerződésben rögzíteni kell a nyugdíjkonstrukcióra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket, befizetéssel meghatározott nyugdíjkonstrukciónál a hozzájárulás mértékét, szolgáltatással meghatározott nyugdíjkonstrukciónál pedig az ígért nyugdíjszolgáltatást.
A tagi számlán jóváírt összeg a tag tulajdona. A nyugdíjkonstrukció azonban tartalmazhat olyan kikötést, hogy a felhalmozás csak egy meghatározott munkaviszonyban töltött idő után válik a tag tulajdonává. Ez az időszak legfeljebb 5 év lehet. Amennyiben a tag munkaviszonya ennél rövidebb ideig tart, az addig megszerzett jogosultságokkal nem rendelkezhet.
A tagsági jogviszony alapja a munkaviszony. A tag munkaviszonyának megszűnésekor dönthet arról, hogy felhalmozott jogosultságait a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézményben hagyja (nyugvó jogosultságként), vagy átlép az új foglalkoztatójának foglalkoztató nyugdíjszolgáltató intézményébe.
Tekintettel arra, hogy a tag kedvezményezettet is jelölhet a szerződésben, halála esetén a nyugdíjszolgáltatás nem vész el, hanem a megjelölt kedvezményezett, ennek hiányában pedig a törvényes örökös örökli azt.

Nyugdíjszolgáltatások
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás lehet egyösszegű kifizetés, határozott idejű járadékszolgáltatás, életjáradék szolgáltatás, illetve ezek kombinációja. A tag a szolgáltatásra a nyugdíjkorhatár betöltésével, illetve amennyiben a nyugdíjkonstrukció ilyen kikötést tartalmaz, a várakozási idő eltelte után válik jogosulttá. A tagra irányadó nyugdíjkorhatár a társadalombiztosítási nyugdíjra való jogosultsággal egyezik meg. A nyugdíjszolgáltatás írásban kérelmezhető, megjelölve a választott szolgáltatást.
A törvény a kihirdetést követő 15 nap elteltével hatályba lép, tehát nyugdíjszolgáltatók hamarosan alakulhatnak, azonban a foglalkoztató és a nyugdíjszolgáltató, illetve a foglalkoztató és a munkavállaló csak 2008. január 1-től köthetnek szerződést.

Számomra ugyan nem igazán világos, hogy miért érné ez meg a munkáltatónak, amikor az önkéntes nyugdíjpénztári rendszerbe a munkáltatói befizetés már bejáratott dolog, de hát ezt majd a jövő eldönti.

Bár erről az utolsó pillérről gyakorlati tapasztalattal még nem rendelkezünk, de az bizonyos, hogy egy labilis rendszert, labilis lábakkall csak időlegesen, átmenetileg lehet megtámasztani, és nagyon könnyen össze tud omlani. Ezen sajnos a masszivabb lábakon álló unit linked pillér (3. c) egyedül nem képes változtatni, de azon igen, hogy az egyén számára kapaszkodót nyújtson ahhoz a természetes törekvéséhez, hogy függetleníteni tudja magát egy ingatag rendszertől. 
Ötödik pillér az elfelejtett generáció


Különösen fontos ez, a mai 45-5O évesek számára, akik ugyan már a Ratkó korszak után születtek, mégis ők a nagy vesztesei ennek az egész átalakulási folyamatnak. Ők azok, akiknek munkaképes időszakukat derékba törte az átalakulás, ők azok, akik, ha valamilyen okból kifolyólag pl. mert összevonták, leépítették, eladták, tönkrement stb. a munkahelyük nem, vagy nagyon nehezen találnak munkát. Ahhoz fiatalok, hogy nyugdíjba menjenek, de ahhoz öregek, hogy állást találjanak. Ők azok, akik számára az idő előtti nyugdíjba vonulás, a leszázalékolás már nem reális alternatíva, mert ezeket a kiskapukat már becsukták.

Ők azok, akik a legnagyobb terheket cipelik, mert egyszerre kell gondoskodniuk idős, beteg szüleikről és iskoláskorú gyermekeikről, és most még a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás reformjának a gondját, terheit is legnagyobb részt az ő nyakukba akarják varrni.

Ők azok, akik már saját maguk sem egészségesek, így nap mint nap „tesztelik” az átalakuló egészségügyi rendszert, de viszik a terheket, mert megszokták, mert sokan számítanak rájuk. Ha van munkájuk látástól vakulásig becsülettel csinálják. Közülük kerülnek ki a kocsmában mosogató történelem és latin tanárok, a különféle kozmetikai ügynökök és APEH-ellenőrök. Ők azok, akik már olyan masszív gyökereket vertek itt, s ráadásul a család is ideláncolja őket, hogy nem alternatíva számukra az ország elhagyása. Közülük kerülnek ki azok a kényszervállalkozók, akik számára a minimál bér kitermelése is nagy gondot jelent.

Ők azok, akik nem mernek ellenkezni, tiltakozni a sok munka miatt, mert féltik az állásukat, Ők azok, akik jelenleg is nagy szerepet vállalnak a mai nyugdíjasok eltartásában, hiszen hatalmas járadékokat fizetnek.

És ők azok, akiknek azt mondják, hogy nem számit mit fizettél eddig, a te nyugdíjadat már a nettó fizetésedből számoljuk ugyan, de biztosan adózni fogsz utána, a te nyugdíjad már nem lesz valorizálva, azaz a korábbi, alacsonyabb keresetű évek nagyobb szorzóval figyelembe véve, hanem egyen szorzót kapsz. Igaz ugyan, hogy életed első felében befizetett járadékaid révén a TB kassza nyereséges volt, igaz a többletet a költségvetés feneketlen zsebe évtizedekig elnyelte, és most mégis azt mondják nekik, hogy pardon nincs elég pénz a te nyugdíjad kifizetésére.

Ők azok, akik még mindig bíznak, hogy ez így annyira igazságtalan, hogy nem lehet, majd csak történik valami. Ők azok, akik, ha nem lopkodták össze magukat az eredeti tőkefelhalmozáshoz hasonló rendszerváltó időszakban bizony nagy bajba kerülhetnek.

Ezúton tisztelettel figyelmeztetni szeretném őket, ha képesek rá lépjenek, tegyenek valamit jövendő nyugdíjuk érdekében,
mert

Ők az el- és kifelejtett generáció, akiknek áldozata az ötödik pillér!!


Összefoglalva:

Az öngondoskodás elemeit figyelmen kívül hagyva, pusztán a nyugdíjrendszer kiszámítási szabályainak változása következtében a 2012. után nyugdíjba menők nyugdíja várhatóan kb. 3O-4O %-kal csökken.


Van már megoldása erre a helyzetre, vagy Pató Pál úrként legyint, hogy "...ej, ráérünk arra még?" MÁR CSAK NÉGY ÉV VAN ADDIG!!! Tegyen ellene! HIVJON bizalommal, hivjon még ma. Minden elvesztegetett perc, óra, nap, hónap, év Önnek kemény ezreseibe kerül.



T u d t a ?



2008 január 1.-től a munkáltató által fizetett nyugdíjjárulék összege 24 százalék, amíg a munkavállaló által fizetett díj 9,5 %.. A béreket terhelő összesen nyugdíjjárulék így 24%+9,5 %.=33,5 %. Ez 4 %-kal több mint a tavalyi, amelynek forrását az egészségbiztosítási járulékokból vonták el úgy, hogy az őszjárulék teher ne változzon.

A nyugdíjjárulék felső határa 7.137.000,- Ft, ami napi 19.500,- Ft-nak felel meg.
 
 
                                                            András  Hívjon!   0670/331-5027                      andros54@citromail.hu
                                                                                                    andros54@gmail.com
 






www.andras.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!